Rendelkeznek-e az iskolák elég felszereltséggel ahhoz, hogy az online biztonságot a tantervben és azon túlmenően is kezeljék?

Ebből az elemzésből egyértelműen kiderül, hogy a technológiai beavatkozást (vagyis szűrőt) vagy szakpolitikai fejlesztést alkalmazó szempontok általában jobban teljesítenek, mint azok, amelyek hosszú távú erőforrás-befektetést (például képzést) vagy teljes iskolai részvételt (például szülői oktatást vagy közösségi tájékoztatást) igényelnek. Az ellenőrzés és a jelentés is rosszul teljesít. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem kétszer annyi résztvevő intézmény esetén is csak enyhe volt a javulás: A legerősebb és a leggyengébb teljesítményű szempontok 2010. és 2011. között szinte állandóak maradtak.

Jelenleg az Egyesült Államokban és Ausztráliában kísérleti projektekben használják az ezen adatok gyűjtésekor alkalmazott elemző eszközt. Amint eléri teljes körű alkalmazását ott, a részletes elemzés első alkalommal a nemzetközi teljesítményre nézve is rendelkezésre áll majd. Ez izgalmas lehetőséget kínál annak nemzetközi szinten történő megértéséhez, hogy miként vesznek részt az iskolák tanulóik, alkalmazottaik és a szélesebb közösség online biztonságáról és védelméről történő gondoskodásban.