Megérteni a tanulási tereket

Azzal kezdjük a cikket, hogy bemutatjuk azt a modellt, amely a tanulók, az általuk használt tanulási terek, valamint a digitális technológiák közötti összefüggést írja le. Megállapítjuk, hogy a tanulók tanulási tapasztalatára négy kulcsfontosságú tér hat (az egyéni tanulás tere, az oktatás tere, az iskolai tér és a mindennapi élet tere). E terek jelentőségét ma még nem igazán értik, aminek eredményeképpen a gyerekek informális és formális tanulásának jelentős részét nem ismerik fel, illetve nem értékelik.

Ez után ellenőrizzük e modell érvényességét, felhasználva több ország kutatási projektjeiből származó nyilvánvaló tényeket. Valamennyi kutatási projekt kevert módszerű modellt alkalmazott, azaz cél-csoportok, interjúk, felmérések mennyiségi és minőségi adatait, valamint a tanulók teljesítményének országos adatait gyűjtve egybe. Az itt bemutatott adatok esettanulmányok beszámolóiból származnak, továbbá tartalmaznak osztályokban folytatott megfigyeléseket, valamint a tanárok, az iskola vezetői és a tanulók első kézből vett kiegészítéseit. Ezen adatok, illetve modell alapján igyekszünk megérteni, milyen módon alkalmazhatók hatékonyan a digitális technológiák az oktatásban.

A hagyományos oktatási modellben a tanulás tere elsősorban az intézmény és a tanár ellenőrzése alatt állt. Az egyéni tanulási tér fizikai jellemzőit ugyan továbbra is befolyásolhatják a tanárok és az intézmények, e tér kialakítása, valamint a technológia alkalmazásai azonban már a tanulókon múlnak. Ahhoz, hogy hatékony tanulási folyamatot hozhassunk létre, meg kell értenünk, mi a jelentőségük a tanulás egyénivé tételében a különböző tereknek, illetve reagálnunk kell arra, ahogyan azokat a tanulók észlelik, illetve ahogyan azok alapján viselkednek.